Human Papillona Virus kimutatása

Az évek során számos módszer került kidolozásra. Különbözõek ezek részben érzékenységük, részben az eltérõ tipusu HPV virusok felismerésének képességében. Néhány alkalmazható a rutin klinikai gyakorlatban (kolposzkopia, citológia) mig mások a szũrésben és kutatásban jelentõsek ()immun cito-,histokémia, DNS hibridizácio).

A módszerek elõnyeik és korlátaik a késõbbiekben ismertetésre kerülnek.

HPV fertõzés felismerésének metodikája Szabadszemmel átvizsgáljuk a bõrt vagy más szövetet. Nagyítóval átvizsgáljuk a bõrfelszínt vagy kolposzkóppal a nemi szervek nyálkahártyáját. Morphologiailag tanulmányozzuk a szövetmintát vagy a cervicalis kenetet. Immuncytokémiai vizsgálatot végzünk a szövettani vagy cytologiai mintákon. A szemölcsös elváltozásokat elektromikroszkóppal vizsgálhatjuk. DNS hybridizációt végzünk PCR vagy Hybrid Capture 2 technikával.

A HPV indukálta szemölcsös laphám elváltozások makroszkóposan , szabad szemmel felismerhetõk. Az exophytikus elváltozások leggyakoribb elõfordulási helye a bõr (leginkább a kézen) és a külsõ nemi szervek. Ezek az elváltozások fertõzõek ugyan, de általában spontán gyógyulnak.

Kolposzkóppal subklinikai, szabad szemmel nem látható elváltozások is felismerhetõek. Ecetsav hatására a kóros portio felszínen fényes, fehér, szabálytalan alakú elváltozás látható néha satellita leziókkal együtt. Hacsak nem nyilvánvalóan condylomatosus elváltozásról van szó, nehéz ezt elkülöníteni a CIN-tól.

Ezek a jelenségek a cytologiai preparátumokban is megjelennek. Ugyanakkor sem a kolposzkópia, sem a szövettan, sem a cytologia vagy az immunfestések önmagukban nem teszik lehetõvé a HPV tipizálást vagy a vírus beépülés detektálását, ezen módszerek a késõi fertõzést sem mutatják ki.

Az elektronmikroszkópiát használhatjuk a papillomavírus részecskék bemutatására az elõemelkedõ szemölcsök felszíni kaparékában. A módszert alig használják mivel a vírus részecskék elégtelen számban vannak csak jelen. A virus tenyésztésére megfelelõ módszert eddig nem sikerült kifejleszteni.

A DNS analízis vált végül az egyetlen választandó módszerré, elsõsorban az egyéb metodikák elégtelen volta miatt. A HPV kimutatására használatos legmegfelelõbb módszerek mindegyike a viralis DNS kimutatásán alapszik. Mivel az összes HPV altipus erõsen rokon szerkezetũ, specifikus genom regiók felismerésére dolgoztak ki eljárásokat, hogy az egyes HPV altipusok is megkülönböztethetõek legyenek. A Hybrid Capture (HC) módszer különbözõ HPV altipusok felismerésére alkalmas "virus profil" felhasználásával bizonyítja a virus jelenlétét, ezt követõen a felismert HPV virus polimeráz lánc reakcióval (PCR) specifikálható. A HC- 2 (Digene Diagnoswtics, Gaithersburg, MD. USA) módszert nemrégiben az FDA is elfogadta mint a citológiai szũrés kiegészítõ módszerét 30 évesnél idõsebb nõk esetében. általánosabn elfogadott, hogy mind a PCR mind a HC-2 megbízhatóan felismeri a magas kockázatú HPV virusok jelenlétét klinikai mintákban.

 (For further  reading see  Denny LA and Wright TC in  Best Practice and Research in Clinical Obstetrics and  Gynaecology2005  vol 19,no4,pp501-505 Also available on line at http://www.sciencedirect.com ).