A méhnyakrák kockázati tényezõi

50 év alatt számos tanulmány határozta meg a méhnyakrák okát vagy okait. A legtöbb tanulmányban a CIN-es vagy invazív rákos nõket egészséges nõkkel hasonlították össze.. Vizsgálták az életkort, szülések számát, szociális helyzetet és más tényezõket és feltételezhetõ faktorokat melyek részt vehetnek a cervikális neopláziák kialakulásában. Ezek során kiderült, hogy nincs csupán egyetlen kizárólagos oka a betegség kialakulásának, számos faktort kell figyelembe venni, gyakran ezek kombinálódhatnak is. Ilyen például a szexuális viselkedés, a fogamzásgátlás, a dohányzás és az immunstátusz. Ilyen még a szexuális úton átvihetõ tényezõk és a human papillomavírusok, melyek manapság az elsõ helyen szerepelnek.

• Human papilloma virus: A nõi genitális traktusban a HPV két csoportját mutatták ki az anogenitális szemölcsök, CIN és cervicalis rákos szövetek DNS analízisével. Az egyik HPV csoport (6, 11 típus) majdnem mindig a low grade CIN léziókban és az exofitikus anogenitalis szemölcsökben azonosítható, melyeknél alacsony a malignizálódás kockázata. A második HPV csoport (16, 18 típus) leggyakrabban megtalálható a CIN2 és CIN3 léziókban, melyeknél a malignizálódás kockázata igen jelentõs.
• Szexuális szokások: A méhnyakrák és a szexuális viselkedés közötti kapcsolat egy évszázada ismert.1892-ben Rigoni Stern vizsgálta Verona halálozási adatait és feljegyezte, hogy a férjes asszonyoknál gyakori volt a méhrák, de ritkán fordult elõ hajadonoknál vagy apácáknál. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy az elsõ szexuális együttlét ideje (Rotkin 1967) és a szexuális partnerek száma (Harris és mkts 1980) jelentõs kockázati tényezõi a CIN és a méhnyakrák kialakulásában. A korábbi szemlélettel szemben a körülmetélés nem csökkenti a rák kialakulásának kockázatát.
• Fogamzásgátlás: Számos tanulmány foglalkozott a fogamzásgátlókat szedõ nõk méhnyakrák kockázatával. Ezek a tanulmányok összettek, mivel számos fogamzásgátló tabletta áll rendelkezésre és ezeket váltakozva használják. A Nemzetközi rákkutatási Ügynökség legujabb tanulmánya (2002) kimutatta, hogy az oralis fogamzásgátlók hosszantartó használata csak olyan nõknél növeli a méhnyakrák kockázatát, akik a magas kockázatú human papillomavírusok egyikével (HPV 16 vagy 18) fertõzöttek. Azoknál, akik a tablettát 5-9 évig szedték háromszorosa a valószínusége a méhnyakrák kialakulásának, mint azoknál akik nem használtak fogamzásgátlót. Akik, több, mint 10 évig szedték a tablettát négyszeres a betegség kialakulásának valószínusége. A kockázat nincs összefüggésben azzal, hogy hány évesen használták elõször a fogamzásgátlót sem az elsõ és utolsó használat idejétõl. Egy 889 rákban elhunyt nõrõl szóló tanulmányban Vessey és mtsai (2003) kimutatták, hogy bár az oralis hormonalis fogamzásgátlók növelik a méhnyakrák kialakulásának kockázatát, ugyanakkor csökkentik az endometrium- és a petefészekrák kialakulását. Az egyéb fogamzásgátlási módszerek, mint a kondom vagy az intrauterin eszközök nem faktorai a rák kialakulásának.
• Dohányzás: Néhány tanulmány kimutata, hogy a dohányzás fontos kockázati faktora a CIN és az invazív méhnyakrák kialakulásának, mint számos más hám eredetu ráknak. Felmerült az is, hogy a passzív dohányzás növelheti a kockázatot (Haverkost és mkts 2003). A cervicalis nyákban kimutatták a nicotin melléktermékeit, ezek carcinogén elõanyagként szerepelhetnek. A cigaretta füstben levõ polyciklikus aromás szénhidrátok károsíthatják a cervicalis hámsejtek DNS-ét, melynek eredményeként mutációk és neoplasztikus elváltozások alakulnak ki (Simons és mkts 1994, 1995). A cigaretta füst a human papillomavírus DNS-ével interakcióba lépve a hámsejtek malignus átalakulását eredményezi.
• Immunológiai státusz: azt a koncepciót, miszerint az immunrendszer az egyik legfontosabb tényezõ a tumor növekedés ellenõrzésében, megerõsíti az a tény, hogy a CIN gyakori transzplantáltakban, rákos betegekben és HIV pozitív nõkben. A nõk ezen csoportjaiban a T lymphocyta válaszreakció károsodott, így ez befolyásolhatja az immunrendszer azon képességét, amivel megfelelõ válaszreakciót indít a ráksejtek felszínén levõ idegen antigének ellen, ezért képtelenné válik ezeket eltávolítani vagy elpusztítani.
• Microbiológiai tényezõk: a múltban carcinogén hatást tulajdonítottak néhány microorganizmusnak, ilyen a Trichomonas vaginalis, Herpes genitalis és a Chlamydia. A legújabb tanulmányok szerint a Human papillomavírus a méhnyakrák és az azt megelõzõ állapotok kialakulásának kulcsa.