A hüvely/ Vagina

A hüvely fibromuscularis fallal bíró körülbelül 7 cm hosszú járat, melybe a ményak szájadzik be. Ilyenformán áll kapcsolatban a méhtesttel az endocervixen keresztül. A vajúdás alatt jelentõsen képes kitágulni és megnyúlni. A hüvely mandzsetta szerũen körbeveszi a méhnyak alsó kétharmadát, ez alkotja az elülsõ, hátulsó és oldalsó boltozatot /fornix vaginae/. A hüvelyt többrétegũ el nem szarusodó réteges laphám béleli, melynek vastagsága és szerkezete változik az élet során. Prepubertásban és postmenopausában a hám vékony nagyrészt basalis sejtek alkotják és néhány sornyi parabasalis sejtréteg. Ez a sorvadt, vékony hám hajlamos a fertõzésekre és gyakran degeneratív és gyulladásos elváltozások jellemzik, melyet nem specifikus vaginitisnek nevezünk. A reproduktív életkorban a hüvelyt bélelõ hám a menstruációs ciklus hormonalis változásainak hatása alaltt áll és jellemzõ a basalis sejtréteg magas osztódási aktivitása. A ciklus proliferativ fázisában ösztrogén hatás alatt áll, a hám vastag és többrétegũ. A felszíni hámsejtek nagyok, laposak, szögletesek, kicsiny piknotikus magjuk van (kisebb mint 4 mmmicron). A ciklus szekréciós fázisában az intermedier sejtréteg kiszélesedik a sejtek feltöltõdnek glikogénnel. A glikogént lactobacillusok bontják le, melyek a hüvely normál flóráját alkotó, Gram pozitív anaerob baktériumok; ez tartja fenn a hüvely savas pH-ját, mely megakadályozza a bakteriális fertõzést és a gombás (például Candida albicans) fertõzést.

Hormoncytologia

A hüvelyt bélelõ hám sokkal érzékenyebben reagál a hormonális változásokra, mint a portio hámja. Ennek következtében a hüvelykenetbõl következtethetünk a páciens hormonalis státuszára. Az elváltozások a eknetben jellemzõk a menstruációs ciklus alatt és ez lehetõvé teszi, hogy megközelítõleg megadjuk az ovuláció idõpontját. Jellegzetesek a post partum és a post menopausalis elváltozások is. Mindemellett, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a klinikai gyakorlatban a hormoncitológia alkalmazása igen behatárolt, jelentõsége a korszerũ kémiai és immunologiai rendszerũ, vérbõl, vizeletbõl történõ hormon meghatározások mellett elhanyagolhatóvá vált.

The place of hormonal cytology in clinical practice 1. A kenetet a hüvely felsõ harmadából kell venni, óvatos mozdulattal, mivel ez származikk a Müller járatokból, ez a leghormonérzékenyebb része a hüvelynek. Még így is jellegzetes kenet mikroszkópia csak néhány nappal az ösztrogén illetve progeszteron hatás után alakul ki. 2. Bár a hüvely hámja a legérzékenyebb ösztrogén és progeszteron hatásra, a hám más hormonokra is reagál, úgymint az androgén kortikoszteroidokra és a thyroxinra. Reagál még digitaliszra, onkológiai kezelésekre, fogamzásgátlókra és hormonpótló kezelésre is. Ilyenformán az anamnézisnek tartalmaznia kell mint az utolsó menstruáció idején túl a külsõleg bevitt ösztrogéneket (például egyes arckrémek) is mielõtt a citológiai kenetet értékeljük. Az idült gyulladás és a fertõzés a hám proliferációját váltják ki. Például a Trichomonas vaginalis fertõzés mellett a kép érett proliferatív jelleget mutat. Hyperkeratosis létrejöhet a hüvelybe elõre esett méh (prolapsus) mellett. így a kenetben észlelt gyulladásos, irradiációs elváltozások, hyperkeratosis vagy specifikus fertõzés a hormonalis statusz kiértékelését lehetetlenné teszik. A cervicalis kenetekben megtévesztõk lehetnek a metaplázia és az infekció okozta elváltozások a hormon státusz megbecsülésében, ezért a cervix kenet nem alkalmas hormoncitológiai vizsgálatra! A múltban úgy vélték, hogy aa hormoncitológia spontán abortus gyanújának felvetésére vagy a terhesség korának meghatározására is alkalmas lehet; ez ma már nem elfogadott, ezen irányokban manapság a korszerũ képalkotók és a biokémiai módszerek használandók. A hormoncitológiára vett hüvelykenet alkalmas ugyanakkor az ovulatio meghatározására.

A hüvelyt bélelõ érett laphám 18-20 hámsejtsorból épül fel, melyet három rétegre osztunk:

• superficiális réteg
• középsõ réteg (parabasalis vagy intermedier réteg)
• basalis réteg (germinalis réteg, basalis és suprabasalis réteg)

ösztrogén hatására a hüvely laphámja proliferál, míg el nem éri a legnagyobb szélességét, a felszíni réteg nagy (30-40 um átmérõjũ), szögletes laphámsejtekbõl áll, melyeknek szerkezet nélküli, piknotikus magjuk van (2-3 um) Ezek a sejtek uralják a képet a ciklus közepéig.

Progeszteron hatására a hám megvastagszik, de a proliferáció csak a középsõ rétegben folytatódik. A kenetben nagy , glikogénben gazdag, csónak alakú, széles, basophil cytoplasmájú sejtek (20-30 um) láthatók, a sejtmagok vesicularisak és finom chromatin szerkezetũek. Ezeket a sejteket navicularis sejteknek nevezzük, a ciklus második felében jellemzõek. Amikor a progeszteron hatás elhúzódik, például terhesség alatt a navicularis sejtek rétege kiszélesedik, a kenetben denz csoportokat képeznek. A kenet hátterében a lactobacillusok által glykogén tartalmuk alapján lebontott sejtek cytoplasma fragmentumai és csupasz magjai láthatók.

Hormonhatás hiányában (pubertás, post partum vagy menopausa után) a hám vékony, csupán néhány sejtsornyi. A menopausában készült kenetek a hüvely sorvadását tükrözik, jórészt kicsi (10um), kerek, törékeny parabasalis sejtekbõl állnak. A sejtek elszórva vagy nagy lemezekbe rendezõdnek. A sejtmag nagy, a sejt 1/3-át kitölti, finom basophil cytoplasma veszi körül. A mag lehet picnoticus vagy töredezett és fertõzést tükrözhet. Szoptatás alatt vagy post partum készült kenetekben a parabasalis sejtek jellegzetesen glikogenizáltak. Ez az egyszerũ jelenség virilizáló ovarium daganatok mellett vagy lichen sclerosis kezelésére alkalmazott tesztoszteron terápia mellett is megfigyelhetõ. érdekesség, hogy az leány újszülött kenete az anyai hormonok hatását tükrözve minimalis hámproliferációt mutat, de ezek a jelenségek átmenetiek és a hám atrophiás lesz.